A 100.

Ez a 100. bejegyzésem. Gondolkodtam, hogy legyen-e ez külön bejegyzés, és írjak erről valamit, de aztán a mai nap megoldotta ezt a kérdést. Pont ma voltam úgy, hogy le tudtam fotózni a konyhát, igaz, még nem 100%-os készültségében, mert nem volt idő mindent a helyére tenni, és pont sütés közben is voltam, de mivel volt fény, így megtettem.

Legyen ez a bejegyzés a konyhának szentelve, hisz a blog is ebből táplálkozik.

A konyhámról: több álmom is teljesült vele. Hatalmas munkapult, a kedvenc színeim vannak benne, az ablakom párkányán elférnek a fűszernövényeim, és ez az ablak a munkapulttal együtt van. A mosogatóm nagy, és a sütő is az, amit megálmodtam.

A legfőbb álmom is teljesült, és már éltem is vele: a cicámat az ablakon tudom beengedni. Tudom, hogy gyerekes, de ez is fontos volt nekem.

Szóval minden megvalósult, amit szerettem volna. Nagy segítségem volt a sógorom személyében, aki ezzel foglalkozik, így amit mi megálmodtunk, azt Ő kivitelezte, és párom unokatestvérével összerakták nekünk.





Fogadjátok szeretettel. Természetesen hozok majd még képeket, amikor meglesz a karácsonyi díszítés is, és a szakácskönyvek is a helyükön lesznek.

Zöldborsós-csirkés tészta

Igyekszem a lemaradásaimat behozni a bejegyzések utánaolvasásában. Szepyke volt a sorban a következő, akinek a blogját átnéztem, és találtam is egy finom egytálételt, ami pont passzolt az elképzeléseimmel. Ő is hűtőürítési projectet csinált, nálam is ez volt soron.

Annyival toldottam csak meg, hogy én bacont is tettem bele, mivel az is volt a hűtőben, felhasználásra várt.

Hozzávalók:
1 csirkemell, 5dkg vaj, 10dkg liszt, fél liter tej, bacon, 20dkg borsó, 30dkg sajt, 40dkg tészta (mindegy milyen, én most masnitésztából csináltam)

A tésztának odateszem a vizet főzni, majd a húst felkockázom. Amikor a víz forr, belerakom a tésztát. Besamel mártást csinálok a vajból, lisztből, tejből. A húst enyhén sózom, és a baconnel együtt megpirítom. Majd a besamel mártásba rakom. Amikor megfőtt a tészta, egy nagy jénaiban összekeverem az összes hozzávalóval, a sajt felével, majd a tetejét megszórom a sajt másik felével.

Sütőben kb. 30 percet sütöm 200 fokon.

Kedvenc reggeli tele emlékekkel

Ülök az étkezőben, és a kedvenc reggelimet eszem. Törnek fel belőlem az emlékek.
Anyuval ettünk otthon mindig ilyet, mivel a fiúk annyira nem szerették, és hát nem is volt olcsó, ezért ez amolyan ünnep volt. Jó kis beszélgetések, várni, amíg a következő pirítóst kiadja a gép, megkenni vajjal, majd rákenni az isteni finom kagylót, majd sok-sok citrommal megcsepegtetni, és Apu isteni teájával leöblíteni.

Ezeket az ízeket nem lehet újra előhozni, mert ezek az emlékek miatt ilyen jók. Most is teával, és sok-sok citrommal eszem, Anyu pedig csak délután jön át, így egyedül élem át ezt az élményt.

Szóval akkor ismerjétek meg a kedvenc reggelimet, és próbáljátok ki a párotokkal, szüleitekkel, gyermeketekkel.

Mit főzzek holnap?

Ezt szerintem sokan megkérdezzük életünk értelmétől, esetleg gyerekeinktől. És mindig azt a választ kapjuk, hogy nekem mindegy. Kiütést kapok ettől a választól, gondolom nem csak én :)))

Arra gondoltam, hogy másokat is segítve, és persze magamnak is jó kis jegyzetek gyártva, megosztom Veletek, hogy mit főzök másnap, vagy épp aznap, így ezzel is ötletet adva. Természetesen ha újdonság, akkor egyben a receptet is megosztom, de sok esetben csak az étel nevét és esetleg képet hozok róla.

Egy hagyományos ételt nem szeretnék leírni, hisz ahány ház, annyi szokás, és ezeket senki sem szereti váltogatni.

Ebből a szempontból szerencsém van a párommal, mert annak ellenére, hogy nem ugyanonnan valók vagyunk, mindenből megeszi azt a verziót, ahogy én tanultam.


Szóval a mai menünk:
Leves: minestrone leves
Második: palacsinta (kakaós és lekváros)Én Horváth Ilona alapján csináltam
Desszert: Nagyi kakaós kalácsa

Díjat kaptam

A nagy távollétben díjat kaptam. És egyszerre két helyről is :)))
Meg is lepődtem rendesen, hisz mostanában nem jeleskedem, kreatívnak ugyan nem tartom magam, de ha más ezt gondolja rólam, akkor az leszek :))))

Gomba lepett meg egyszer a díjjal, akinek munkásságát eddig nem ismertem, de most, hogy utánanéztem a blogjának, már ki is szúrtam egy jópofa bonbont, szóval be is rakom őt a gyakran olvasott blogjaim közé.
Nelli volt a másik blogger társam, akit nem innen ismerek, hanem a törzshelyemen, a Nagymama konyhájából vagyunk ismerősök.

Köszönöm Nektek, hogy gondoltatok rám, ígérem, most már gyakran lesz bejegyzés is, és rászolgálok a kreatív jelzőre is ;)

Játékszabály:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogban
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam
5. Tovább kell adnom 7 bloggernek
6. Be kell linkelnem őket
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjról


Amit rólam tudni lehet, és esetleg érdekes is.


1. Nem zárkózom el az újdonságoktól, de ahogy öregszem, úgy vonzódom a régi, hagyományos dolgok iránt.
2. Szintén a korral jár, szentimentális lettem. Ma is elsírtam magam bejegyzés írása közben, mert eszembe jutott a nagymamám. Nagyon hiányzik.
3. Imádom a macskákat. Anyukám mindig azt mondja, hogy én leszek a falu macskás hölgye öreg koromra :)))
4. Álmom egy parasztház valami zsákfaluban, ahol magam termesztem a gyümölcsöt, zöldséget, és ahol az összes kutya, macska, aki szembejött eddigi életem során, velem van. Hatalmas éléskamra, tele általunk elrakott finomságokkal. (Bettus barátnőm lakik ilyen helyen, ilyen módon.)
5. Van egy nagy szerelmem: a röplabda. Nem művelem magas szinten, de 22 éve az életem része, és idén bekerültem egy nagyon jó hangulatú csapatba, ahol nagyon jól érzem magam.
6. Terveim között szerepel, hogy minden félbehagyott dolgot, ami fontos, folytatok, és befejezek. Ezek között van a főiskola, az angol. Ez a kettő nagyon fontos dolog nekem.
7. Nem szeretek olyan dolgokat csinálni, amit nem látok át rendesen. És nagyon utálok kimaradni dolgokból.


Amennyi időm volt, végignéztem, hogy kik kapták meg ezt a díjat, és rájöttem, minden körülöttem levő blogger megkapta már, így arra gondoltam, hogy ha esetleg valakit kihagytam, és szeretne magáról megosztani velünk fontos információkat, akkor írjon anélkül, hogy megjelölöm, és hivatkozzon :)))

Kakaós kalács nagyi módra

Nagyon szeretjük a kelteket. Télen legfőképpen ezeket csinálom, mert nekem amolyan melegítő ételeknek minősülnek. Nagyon jók reggelinek, uzsinak, kávézások mellé, igazi joly jokerek.
Ezt a receptet a Mindmegette.hu-n találta Pe2 barátnőm még két éve, Ő sütötte meg először, aztán átvettem tőle, mert nagyon dicsérte. Azóta is rendszeresen sütöm, mert egyszerű, csokis, és FINOM.
Talán az ostoros kalács is lehetne, bár azt még nem sütöttem, de a sütis topicon felrakott képek alapján nekem úgy tűnik, ez a két kalács nagyon hasonít egymásra.

Akkor jöjjön a recept:


Hozzávalók:
Tésztához:
3 tojás sárgája, 4dl tej, 1 csipetnyi só, 6dkg cukor, 2 evőkanál olaj, 5dkg élesztő, 60dkg liszt
A töltelékhez:
25dkg vaj, 3csomag vaníliás cukor, 20dkg cukor, 3 evőkanál kakaó.

Az élesztőt egy kevés tejben cukorral megszórva felfuttatom, majd a tészta többi alapanyagával egy nagy tálban összedolgozom. Utána gyúródeszkán, vagy a munkapulton alaposan lisztezett felületen 6 kis cipót formázok, és lefedve fél órát kelesztem.
Amíg a cipók kelnek, addig a tölteléket elkészítem.
Olvasztott vajban felolvasztom a cukrot, és hozzákeverem a másik két összetevőt. Nem szeretem teljesen felolvasztani a cukrot, szeretem, amikor picit ropog a fogam alatt.

Amikor a cipók megkeltek, kicsit átdolgozom, majd vékony téglalapokat nyújtok belőlük, és megkenem a csokis masszával, és egyesével feltekerem őket. A tekercseket hármasával összefonom, és magasabb tepsibe rakom. Tojással megkenem a tetejét, majd kis kelesztés után 180 fokon megsütöm.

Újra itt!

Kissé elcsúszott a visszatérésem. Mentségemre legyen mondva, nagy változások részese lettem az elmúlt két hónapban.
Beköltöztünk a házikónkba, közben új munkahelyem lett, új lehetőségek találtak meg. Ezek érthetően elvették az időmet a konyhától, a blogozástól, megszokott napi barangolásaimtól bloggertársaim oldalán, így az új receptek is elmaradtak, melyek alkotásra késztettek engem a konyhában. A főzést nagyon minimálisra vettem, próbálok hozzászokni az új életritmushoz, mivel öt éven keresztül teljesen más életet éltem, mint egy normális munkarendben dolgozó.

Még a nagy változásaim előtt egy lelkes csapat része lehettem, igaz, nem tudtam aktívan részt venni az utolsó részében a dolgoknak, de úgy érzem, hogy amennyit tudtam, megtettem. A lényeg: egy ideje láthatjátok oldalamon a kampány logóját, KIFŐZTÜK, ebben a projektben vehettem részt, mely a nehéz helyzetben lévő gyerekek étkeztetésére gyűjt. Az akcióról bővebben a linken tudtok tájékozódni.

Számomra ez egy fontos dolog, így ezúton is köszönöm meg Szepykének és társainak, hogy részt vehettem ebben.

A sütim, merthogy mi mással indulhattam, nagymamám egy régi receptje, ami a gyerekkoromat idézi. Remélem egy páran ki fogják majd próbálni, és be is számolnak nekem arról, hogy milyen volt, tetszett-e nekik.

A sütést még nyáron ejtettük meg, anyummal sütöttem, mivel akkora félelem volt bennem, hogy kellett egy bátorító profi mellettem. Hiszen ezt a nagymamám sütötte, aki süti mester volt, hogy jövök én ahhoz, hogy az ő remekművét ugyanolyan finomra megsüssem??? Azt mondhatom, Mama mosolygott a Mennyországban, mert sikerült az Ő ízeit visszahozni az akkori konyhámba, ami egyben az Ő volt konyhája volt.
A sütit megtalálhatjátok az említett linken úgy, hogy felajánlást tesztek a kiadványra, és így megkapjátok több mint 100 blogger társam fantasztikus receptjét. Ha esetleg nincs még karácsonyra ötletetek, akkor tegyétek meg a felajánlást, remek ötleteket kaphattok, és egyben egy kisgyermek életét is könnyebbé teszitek.

A sütit természetesen posztolom én is, hisz csak én sütöttem ;)


Remélem a havi bejegyzéseim száma hamarosan a régi lesz, mivel újra erős késztetést érzek arra, hogy ne a megszokott ételeket, sütiket készítsem.

Ma este is hoztam egy sütit, ezt a következő bejegyzésemben találhatjátok.