Megint egy hosszabb eltűnés után megjöttem.
Ezen idő alatt szinte semmi extra nem történt velem, és mégis felfordult velem az egész eddigi életem.
Végre belerázódtunk az embereimmel a változásokba, összeszoktunk, és most el kell, hogy váljanak útjaink. Sajnos én távozok közülük, ami nekem hatalmas szívfájdalmam, nagyon jó kis csapatom van. Szívvel lélekkel végzik a munkájukat, ami ebben az ágazatban nélkülözhetetlen a jó eredményekhez, és ahhoz, hogy szeressék a munkahelyüket. Sajnos ennek vége, ők együtt maradnak, ennek nagyon örülök, engem meg vár egy újabb kihívás, újabb csapat. Várom Őket is, de a szívem kicsit ottmarad a mostani csapatnál. Nyitott vagyok rájuk is, hisz velük is együtt kell dolgoznom, nagy eredményeket várnak tőlünk.
Ez az egész kicsit megviselt lelkileg, és bemenekültem a konyhába. Nekiálltam a nagy mumusnak, a fondantnak. Kicsit furcsállottam, hogy ilyen hamar összehoztam, de jó segítőm volt, Petu barátném. Természetesen nem azt mondom, hogy elsőre összehoztam a tökéletes fondantot, de elsőre elégedett vagyok magammal.
Még valami történt: beérett az első málnánk... nyammm... nagyon finom volt. Reméljük lesz sok belőle. Szeretnék egy jó kis fagyit csinálni belőle, és talán szörpöt is, bár szerintem idén azért annyi még nem lesz belőle. Ez az első nyara a töveknek.
Van egy pár elmaradásom, hoztam a tortát, egy jó kis grillpácot, amit anyósomtól kaptunk. Isteni porhanyós lesz tőle a sertés hús is, bár mi most csirkével csináltuk. (már bent csücsül a következő adag a hűtőben, most filézett csirkecombot pácoltunk)
Igyekszem a heti menüket megint írni, mert elég költséges a munkahelyen enni, és nem is finom.
Rövid nyitó beszédem után hozom a képeket, a receptekkel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése