Virág írt múlt héten egy nagyon jó kis szösszenetet arról, hogy mi a jó? Ha a gyerekeket beengedjük a konyhába? Vagy tartsuk őket távol? Könnyebb velük? Vagy nehezebb?
Páran már tudják, de ugyebár nem mindenkinél kommentelek, hogy nekem még nincs gyermekem, csak a keresztgyerekeken gyakorlok néha. Legfőképpen Gigire szoktam vigyázni, Őt is úgy tudom megnyerni magamnak, ha közlöm vele, ma bizony sütni fogunk. Akkor biztos, hogy jön hozzám. Három keresztgyerekem van Bátyám által, egy három éves picilány, Viki, a középső hat éves fiú, Gigi, és a kamaszfiú Csabika. A legnagyobb is jött régebben hozzám, de akkoriban még nem vezettem ilyen szinten háztartást, Viki pedig még pici, Vele még csak a barátkozás megy. A nagy szerelem, a tenisz már összehozott minket, de sütni még nem sütöttünk együtt. Talán majd idén a karácsonyi készülődéskor.
Gigi az én fő kuktám. Az eddigi tapasztalataim a gyerekkel való konyhai tevékenységről az, hogy a legunalmasabb főzési vagy sütési folyamatot is érdekesnek látják, ezáltal minket sem untat, valamint minden tovább fog tartani. De szerintem ez nem lesz így mindig, hisz egy idő után belejönnek, és akkor már nem fognak hátráltatni minket. Ez amolyan hasznos befektetés is lehet.
Játszani is szoktunk ám sütés közben, fűszereket szagolgatunk, ki kell találnia, hogy mit szagolt, megpróbáljuk angolul elmondani a gyümölcsöket és a zöldségeket, na és a nagy kedvenc, a fotózás :)))
Arra gondoltam, hogy egy pár kedves Bloggert megkérdezek, Ők hogy főznek a gyerekeikkel.
Akinek van kedve, csatlakozzon nyugodtan. Bevallom, még soha nem játszottam a blogok közötti játékokból egyet sem, hisz elég új vagyok még, lehet, hogy nem is így kell, de egyszer csak el kell kezdeni :)))
Akiket játékba hívnék:
Anikó a nagymama konyhájából
Bettus szintén a nagymama konyhájából
és leendő "szomszédom" Virág
Ha tehetitek, Ti is küldjétek tovább olyan bloggereknek, akiknek van gyermeke, és akire kíváncsiak vagytok :))
